Az öregnek piros folt van a lábán

Szegény Csuri Jóskának egész hólyagos lett a tenyere, míg elkergette a határból istennek fekete haragját, melyet a villámok keskeny pántlikával hiába igyekeztek beszegni pirosnak. Minden érezte az Isten közeledő látogatását: a libák felriadtak éji fekhelyeiken és felrepülve gágogtak, a fák recsegve hajladoztak, a szél összesöpörte az utak porát s haragosan csapkodta fölfelé; a Csökéné asszonyom sárga kakasa fölszállt a házfedélre és pikkelysömör fórum kukoríkolt, a lovak nyerítettek az istállóban, a juhok pedig egy csomóba verődve riadoztak az udvarokon.

az öregnek piros folt van a lábán

Hanem a harangszó, mely fönségesen rezgett a viharban, egy kis eső híján, s az is inkább használt, mint ártott, elfordította a veszedelmet. A kísértetiesen szaladó búzavetések és kukoricaszárak megállottak, lassankint kitisztult az ég s csak a megdagadt Bágy hömpölygő vize, mely szilajan, zúgva vágtatott a kertek alatt, mutatta, hogy odafönn Majornok, Csoltó környékén nagy jégeső volt, vagy talán felhőszakadás.

No, ha most ez egyszer ki nem csap az a patak s ki nem önti a bodokiakat, mint az ürgét, akkor mégis jó dolog keresztény katolikus falunak lenni — lutheránus vidéken. Megnépesült a part s itt-ott megvillant egy-egy ásó vagy kapa. Az öreg Sós Pál még csáklyát is hozott. A gazdák barázdákban eresztették le a folyóba az esővizet. Csak aztán vissza ne térjen többedmagával! Piszkosan hömpölygött alá az ár s a partok tömött fűzbokrairól nemcsak a leveleket tépdelte le alul, de a kérget is lehámozta, itt-ott kirepedt az olvadékony földből egy darab s elmállt a vízben.

Hajnalra szélesebb csipke szeli majd a határt s a cikcakkjai is újak lesznek! Gerendák, ajtók és mindenféle házi eszközök úsztak a hullámokon, szakajtó, zsúp és ablaktábla.

Egész házakat mosott el a víz valahol! Azután jött egy petrence, utána pedig valami négyszögletes tuskót gurítottak a habok… A holdfény éppen oda vágódott. Nem tuskó biz az, de tulipános láda s nini, egész csuda, milyen szépen ül ott a tetején egy picike bárány. Az ám, most, hogy ím a partnak hozza a szél, Tót-Pernye Jánoséktól egészen jól látszik, amint két hátulsó lábát alászedve, az amarant olaj pikkelysömörhöz lábacskáival megkapaszkodik.

Szép patyolatgyapjas, két fekete folt van a hátgerincén, piros pántlika a nyakában. Nagyon szerethette valahol valaki! Olyan türelmesen ül az ide-oda billegő jószágon, mintha jószántából hajókáznék, s ha mekken is néha, csak azért, mert éhes.

Pedig itt még ehetik is, ha a láda bolondjában utoléri a petrencét. Nincs valami messze… amott fordul ni a Périék pajtájánál!

Nosza, szaladj hát utána, öreg láda! Nézték egy darabig, hogy majd csak előbukkan a kanyarodónál, de meg nem láthatták.

az öregnek piros folt van a lábán

Elnyelte nyilván a sötétség, vagy hogy talán Sós Pál uram fogta ki útközben a csáklyával… amint az majd kiviláglik reggel.

Hanem hát azt mondja őkigyelme, hogy ott volt ugyan, de színét se látta a jószágnak, ami úgy is van akkor, ha olyan módos, tekintélyes ember állítja, ki már az idén is kevesellte a mezőbírói hivatalt, mert öregbíró lesz, ha élünk, esztendő ilyenkorra. Ámbátor, ha már szóba jött az a bárány, mégis furcsa eset, hogy míg a felső végen mindenki tud róla, Sós Pálék kertjénél egyszerre nyoma vész, az alsóvégiek közül már nem látta senki.

Zsidó mesék

Amennyi itt a rossz nyelv, még mindjárt másnap, ott a hálaadó misén is csak addig pihentek, míg az imádságos könyvek leveleit nyálazták, ahol pedig az Úr kímélő kegyelmét kellett volna inkább megköszönni, amiért nem sújtotta a falut… de amennyi itt a rossz nyelv, százan is kinyújtják lapátnak, hogy a mások becsületét hordják el rajta.

Nyomban nekiestek a gyanúsítással Sós Pálnak: csak ő húzhatta ki, senki más, a ládát! Kerül annak gazdája akárhonnan! Súgtak, búgtak, hogy ugyan ki szopja az ilyeneket az ujjából? Ami igaz, igaz, lehet az öregnek is tarka macskája, mert a »nagyitalú« Mócsik György, a gózoni szűcs olyasfélét mondott a minap ittjártában, hogy ebben a dologban, ha nem volna lakat az ő száján… Ki tudhatja hát? De az már egyszer mégis bolond beszéd, az ezüsttalérokról.

6 elváltozás a lábon, amire érdemes figyelni

Nem volt abban a ládában egy veszett garas sem, hanem ma már tudjuk benne volt a szép majornoki Baló Ágnes kelengyéje: három perkálszoknya, négy szélből az egyik, hat olajos kendő, nyakbavaló kettő, ezüst-csatos mellény, tíz patyolat ingváll s azonfelül a mente, meg egy rámás csizma, újdonatúj, még a patkó se volt ráverve.

Szegény Baló Ágnes, benne volt abban a ládában mindene! Hogy az ár elmosta a csőszházat, elmosta a házasságot is. Gúnya nélkül nem léphet az oltárhoz szégyenszemre.

az öregnek piros folt van a lábán

Már mindene megvolt, pedig beh keservesen, mint cseléd, szerezte, minden ruhadarabot egyenkint. Szüretre lett volna meg a dolog, legalább úgy mondta az utolsó szombaton maga a vőlegény, — de most már vagy lesz valamikor, vagy sem. Bezzeg a búbánat venné fel a Baló Mihály házát, ha a ház megvolna, s ha nem éppen amiatt venné fel, mert a víz felvette. Ágnes majd kisírja két ragyogó szemét, pedig legalább ő vigasztalná azt a szegény Borcsa gyereket, kinek a báránya veszett el gonoszul, a tarka Cukri bárányka, akivel együtt játszott, együtt hált… Jó, hogy a cudar Bágy elöntötte a rétet is… Úgy sincs már, aki selyem füvét megegye, mert a kedves, édes Cukri bárány oda lett… Milyen szépen rázogatta farkát még az utolsó nap, ugrándozott ott künn a verőfényben, Borcsa picike tenyerét hogy megnyalogatta, jámbor szemeivel nyájasan bámulta, mintha érezné, hogy utoljára látja.

De hátha megkerül, hátha visszahozzák? Jött is hetek múlva valami nesze az úszó ládának, amelyiken egy bárány ült, makacsul, mintha őrizné. Látták Csoltón, sőt még Bodokon is, körülbelül éjfélre vitte odáig a haragos folyó.

Néha elegendő lenne csak lepillantanunk a lábainkra, hogy kiderítsük milyen egészségügyi probléma állhat panaszaink hátterében. Íme, 6 betegség és azok tünetei.

No ez, ha úgy igaz, nem lehetett más, mint a Baló-lányok kincse! El is indult Baló Mihály azonnal. Majd kikeríti ő a lányai igaz jószágát, ha térdig kopik is a vörös foltok a nyakon és az arcon. S így esett meg az a csúfság Bodokon, hogy a legmódosabb ember házát kikutatták.

Istenem, de csak nagy úr is a törvény! Maga volt ott a bíró, meg a tizedes, mert Baló Mihály a pletyka után indulva, a hatalomhoz fordult.

  1. LEV TOLSZTOJ: KOZÁKOK - KREUTZER SZONÁTA
  2. Folt az asztalterítőn
  3. Gárdonyi Géza: Egri csillagok
  4. Pikkelysömör kezelése 9 Ecet
  5. Skinup krém pikkelysömörhöz
  6. Pikkelysömör szteroid kezelse

De nem volt foganatja: semmit sem találtak a Sós-portán. Bosszúsan indult haza Baló, lányai egész a határig eleibe jöttek, ha vásárba lett vón, s várhatnák jobban. Jaj, dehogy is merné a ládát kérdezni előbb! Még tán el is ájulna, hogy hirtelen azt hallaná, hogy megvan.

A HARANGÖNTÉS

Pedig mindent kikutatott a bíró annál az embernél, akire gyanakszom. Apróra elbeszélte, amit tudott. Ágnes a szép fejét rosszallóan csóválta.

az öregnek piros folt van a lábán

Csak a gyermek nem szólt. Pedig még ő is ott volt: a leggyengébb. Egy hétig járt oda Ágnes, kutatott, fürkészett, fűt-fát kikérdezett, Gózonban is megfordult, hol egy leánya van férjnél Sós Pálnak, hátha ott lesz a ruha?

Account Options

De nem ment semmire, sőt még tetejébe meg is betegedett, kocsin kellett érte menni Bodokra. Hát lám, hiába volt az Ágnes útja is. Nem segített sem a hatalom, sem a furfang. A gonoszok ereje nagyobb ezeknél. Hanem ha tán az öregnek piros folt van a lábán volna az igazság, nem álruhában, nem kerülő úton, nem pallossal, hanem csak puszta kézzel? Kár volt akár egy szalmaszálat is keresztültenni ebben a dologban; mert csak rosszabbra fordul. Nemcsak a hozománya van oda a szegény Ágnesnek, hanem most már az egészsége is.

Ahogy érte mentek, vánkost és dunyhát téve a kocsiülésbe, Boriskát is magával vitte az öreg, hadd lásson egy kis világot ő is.

És a katonákhoz fordult: Két dárdás katona a paraszt mellé lépett. Arra nem, hogy ide behozd. És újból a katonákhoz fordult: - Itt álljatok! Összetrombitáltatta a vár népét, s anélkül hogy a levelet fölbontotta volna, összefont karral állt a hársfánál, amelyen a török fej lógott.

Nyolc éves innen-onnan s még nem volt ki soha a faluból, nagyon anyás… vagy mit is beszélek, hiszen régen nincsen már anyja szegénynek! Nagyobb volt az ijedelem, mint a betegség, amint, nehogy a kocsi megrázza, az öregnek piros folt van a lábán mentek mind a hárman a kövezett nagy utcán keresztül, hogy a haranglábnál majd felülnek.

Megjelent: Forrás —