Vörös foltokkal árasztotta el az arcát

No de ilyet!

Az étkezőkocsi

Õszintén, de a megkönnyebbülést mélyrõl feltörõ sóhajuk nem hozta magával. Az átélt negyedóra drámai izgalma most tört elõ.

Он был уже совсем. Правой рукой, точно железной клешней, он обхватил ее за талию так сильно, что она вскрикнула от боли, а левой сдавил ей грудную клетку.

Ágota asszony arcát vörös-lilás foltok lepték el, mikor arra gondolt: mi is történhetett volna? Utólag tört ki rajta a pánik.

Account Options

A veszély elmúltával döbbentek rá - mibe keveredtek „ártatlanul". Nem tudok megnyugodni. Elmentek-e már?

Úgy érzem, ezek vissza fognak jönni. Itt a kapunk elõtt toporognak az autójuk körül, a fiatalabbik folyton szitkozódik.

Téged szid. Az ilyen gondolkodás nélkül gyilkolni is képes.

vörös foltokkal árasztotta el az arcát

Jól bezártad mögöttük a kaput? Most indul el az autó, elviharzik, mintha puskából lõtték volna ki. Neked is csak utólag jut az eszedbe ilyesmi. Nem tudom felfogni - józanul - hogyan hozhattam ilyen gyanús alakokat haza, a házamba?!

Ma éjjel, vagy hajnalban. Ezek jól megnéztek mindent.

Bartusz-Dobosi László Még a csomagját sem tette fel a tartóba, hanem egyszerűen csak lepottyantotta maga mellé a földre, mint mindig, s várt. Minden mozdulata begyakorlott volt, unott és szürke.

Készülj el a legrosszabbra. Én le se hunyom a szememet.

vörös foltokkal árasztotta el az arcát

Ha már meggyilkoltak, hiába rágom a füledbe: „nekem volt igazam" Ezek nem jönnek már. A tavaszi nap délelõtti ragyogásával árasztotta el a szobát.

Hosszú hallgatás következett. A két öreg kormozott szemüvegen át méregette egymást, a köztük terjengõ rejtély homályba csomagolta a szavakat.

Az asszonyi kíváncsiság jogos. A férfibecsület kereste a láncszemeket, melyek egymásbafûzésével meg lehetne magyarázni - vagy elhihetõvé tenni egy kimondott „baklövést".

vörös foltokkal árasztotta el az arcát

No tessék, mit ad Isten? Te üldöztél, hogy váltsam ki az orvosságodat, orrom alá raktad a felszólításokat, tavasz van, fizessem ki az adókat, a csekkeket, hát bementem a városba Hiszen én már nem megyek sehová

vörös foltokkal árasztotta el az arcát